Temperamentum, finomabbnál finomabb borok, mediterrán éghajlat, pizza, tészta, tengerpart, divat… Talán ezekről a szavakról még annak is Olaszország jut eszébe, aki soha nem járt ott. Mai bejegyzésünkben Észak-Olaszország három híres városát vesszük célba.

Milánó

Olaszország második legnagyobb városa leginkább a divatról híres. Az üzletek és irodaházak közül azonban kitűnik többek között az olasz gótika egyik mesterműve, a világ leghíresebb operaháza, és Leonardo da Vinci mesterműve, az Utolsó vacsora is.

Sétánkat kezdjük rögtön a főtéren, ahol Európa harmadik legnagyobb temploma található. 2245 szobor, 135 tornyocska, 96 vízköpő és körülbelül egy kilométer hosszú csipkézet díszíti ezt az igen megosztó gótikus épületet. Az alapkövet 1386-ban rakták le Milánó akkori urának kezdeményezésére, aki azt remélte, hogy a dóm felépülésével Isten megajándékozza egy örökössel. Az Úr megtette a szívességet, de az utódot az 1400-as évek elején meggyilkolták röviddel hatalomra kerülése után. Az építési munkálatokat Napóleon parancsára fejezték be 1809-ben. Érdemes megnéznünk, hogy mekkora a kontraszt a Dóm belseje és külseje között. Ha pedig már bemegyünk a templomba, nem szabad kihagyni a tetőről nyíló kilátást sem.

Milánói dóm

A dómtól északra található a Galleria Vittorio Emanuele II, a helyiek a város szalonjának nevezik. Az üveggel fedett árkádsor remek lehetőséget kínál arra, hogy megigyunk egy finom olasz cappuccinot. 1877-ben a Galleria tervezője az épület felavatása előtt néhány nappal leesett a tetőről és szörnyethalt.

A Dóm után sétáljunk el a Scala-hoz, ami az operaház helyén álló templomról kapta a nevét. 2006-ban felújították, 2800 fős nézőteret és egy óriási színpadot kapott. Idegenvezetéssel be lehet menni a páholyokba, megtekinthetjük az óriási belső teret és a híres csillárt is. Az operaház sarkán pedig egy múzeum található, ami a korabeli díszleteken, jelmezeken és portrékon kívül Verdi cilinderét is őrzi.  

a 18. században alapított Pinacoteca di Brera itáliai templomok és paloták műalkotásait tartalmazza, így ez lett Olaszország második legszebb festménygyűjteménye. Olyan híres festők művei találhatók meg, mint Tintoretto, Veronese vagy Caravaggio.

Milánótól alig 40 kilométerre található Pavia, a longobárdok egykori fővárosa. Számos román és reneszánsz típusú épület található, ha van időnk, érdemes egy gyors látogatást tenni itt is.

Milánóba egyébként a fapados légitársaságok rendszeresen kínálnak olcsó jegyeket. Egy hétvégénél több idő nem is kell erre a városra, így érdemes lehet beiktatni jövőre egy 'random' milánói kalandot. Vagy ahogy a fiatalok mondanák: #randomtrip.

Verona

A romantikus Verona Velence után a második legvonzóbb város Északkelet-Olaszországban.

A város megtekintését kezdjük a Piazza Brán és az ott magasodó Arénával. Ez volt a rómaiak harmadik legnagyobb körszínháza a római Colosseum és a capuai amfiteátrum után. Az építését 30-ban fejezték be és azóta csupán az eredeti harmadik szint tűnt el egy földrengés miatt.

Az Aréna belseje

Az Aréna után sétáljunk a Via Mazzinin, a helyi bevásárlóutcán, melyen keresztül eljutunk a Piazza delle Erbére. A középkori város központjául szolgáló téren ma zsúfolt piac található.

Veronai piac a főtéren

A Veronába érkezők természetesen összekötik a várost Shakespeare híres, itt játszódó művével, a Rómeó és Júliával. Előbb vagy utóbb akaratlanul is a Casa di Giuliettánál kötünk ki, azaz Júlia házánál. Érdekesség, hogy az, aki udvarban található Júlia-szobor kebleit megsimogatja, szerencséje lesz. A sok simogatástól azonban a szobor megrongálódott, ezért 2014-ben a város vezetősége úgy döntött, hogy múzeumba helyezi az eredetit, a helyére pedig egy másolatot helyezett.

Velence

Talán Velencébe utazni nem most a legideálisabb a vízállásnak köszönhetően, de ettől függetlenül bakancslistás hely sokunk számára. A legenda szerint Velencét 421. március 25-én alapították, az első dózsét (uralkodót) pedig 726-ban választották. Hosszú évszázadok alatt az állam elbukott, majd 1866-ban csatlakozott az egységes Olaszországoz.

Velencei látogatásomat a Canal Grandén kezdtem. A menetrend szerint közlekedő vaporettók (vízibuszok) fedélzetéről megcsodálhatjuk az úszó város főbb nevezetességeit. Ha hajóra szállunk a Piazzale Román, akkor sorra jönnek a főbb látnivalók: Scalzi (templom), San Geremia, ami Szent Lúcia ereklyéit rejti, Fondaco dei Turchi, a várostörténeti múzeum, Deposito del Megio, ami gabona tárolására szolgált ostrom és éhínség idején. Ez után következik a csatorna híres palotája, Palazzo Vendramin-Calergi, amely ma kaszinóként működik. Nem messze tőle áll a Ca’ d’Oro, a középkori művészetet bemutató palota. Ezzel szemben a Pescheria, a halpiac található. Innen már a Rialto híd is tökéletesen látható. A híres híd után a városháza épülete következik, majd a csatorna kanyarulata. Az itt található paloták egyikében lakott a híres költő, Byron is. A csatorna utolsó hídján túl áll a Palazzo Barbaro, melyben többek között Claude Monet és Henry James is megfordult. A legérdekesebb palota a Palazzo Diario, a veszélyesen ferde épület, amelyet a velenceiek elátkozottnak tartanak. A csatorna végén pedig megpillanthatjuk a Szent Márk teret, rajta a dózsepalotával.

Rialto híd

A Szent Márk téren található Velence két legsajátosabb műemléke, a két oszlop a víz partján. Az egyik oszlop tetején Szent Márk oroszlánja áll, a másikon pedig Velence egyik védőszentje, Szent Teodor. Ezen a téren található az Óratorony is, aminek elkészülése után a készítőket megvakíttatták, hogy ne alkothassanak ehhez hasonló órákat az ellenséges városok számára. Itt áll a 98,5 méter magas Campanile is, ahonnan varázslatos kilátás nyílik a tengerre és a városra.

Ha babonások vagyunk, ne menjünk át a két oszlop között - vesztőhelynek számított

Talán említenem sem kell a Szent Márk-székesegyházat és a Dózsepalotát, Velence két leghíresebb épületét. Mindkét építménybe szinte ’kötelező’ bemennünk, de figyeljünk a sorokra is, általában kígyóznak az emberek a bejutásért.

Az Óratorony

Velence egyik büszkesége lehet a Gallerie dell’Accademia, a képtár, ahol a legcsodálatosabb festményeket gyűjtötték össze. A gyűjtemény jelentős része templomokból, zárdákból és kolostorokból származik, amelyeket Napóleon betiltatott és kifosztott. Giorgionetól kezdve Bellinin át Carpaccio híres festményeiig gyönyörű képeket láthatunk.

A Santa Maria della Salute 1631-ben épült azért, hogy a Szűz Mária tiszteletére épülő templomért cserébe Velence megszabadul a pestistől. Amikor a pestis megszűnt, pályázatot hirdettek az építész kiválasztására, a követelmény csupán annyi volt, hogy „tegyen jó benyomást, de ne kerüljön sokba”. A templom belsejének bal oldalán található Tiziano egyik híres festménye is, A Szentlélek eljövetele.

Santa Maria della Salute

Velencei köztársaság bukásakor több, mint 300 scuola létezett. A scuolák céhek, jótékonysági intézmények és vallásos tervériségek keverékei voltak. Közülük az egyik legnagyobb és legfontosabb volt a Scuola Grande di San Rocco, melyet Szent Rókus, a város egyik védőszentjének tiszteletére alapítottak 1478-ban.

Észak-Olaszország szerintem gyönyörű városkákat rejteget. Az biztos, hogy ha legközelebb ide látogatok, Cinque Terre lesz a célpont!